„Sipos Gábor vagyok Karcagról. Strasszer galambokkal foglalkozom már 16 éve. A németek által elfogadott 25 színváltozatból csak 6 az, amelyikkel tömegesen találkozni lehet, már a vörösfakó szalagosak és kovácsoltak is „szenzációnak” számítanak a színpalettán. Pár éve léptem be a Strasszer Klubba, ahol szintén ez a tendencia figyelhető meg.

Ezen szeretnék változtatni, és hála Istennek gyarapodik azoknak a tenyésztőknek a száma, akik hasonlóan gondolkodnak, és merészkednek belefogni az itthon kevésbé ismert színváltozatok tenyésztésébe. ….

….Viszont, az az érzésem, hogy nem feltétlenül látjuk(azt hiszem ezt sértő szándék nélkül írhatom többes számban is) az egyes színek genetikai alapjait.

A segítségét szeretném kérni a fehér szalagos, fekete Strasszer előállításához. Ezt a tervet fehér szalagos hiúz fajtával való keresztezéssel próbáljuk megvalósítani. Az első nemzedékben eltűnik a fehér szalag. Ez rendben is van, de hogy lehetne ezt nyomon követni, ugyan is a gazzi tarkaság kialakítása miatt újból Strasszerral kellene keresztezni!?

Csatolva küldök fotót egy világoskék fehér pikkelyes(amit fehér szalagosból és kék fekete kovácsoltból sikerült kitenyészteni) és egy sárga márvány fiatalról.”

Sipos Gábor Strasszer tenyésztő a fekete színváltozatot szeretné kitenyészteni fehér szalagos változatban hiúz galambbal való keresztezés útján. Tenyésztőtársam két fényképet is küldött, két különleges színezetű strasszerjáról. Szavaival élve, az egyik „világoskék fehérpikkelyes”, a másik pedig „sárga márvány”.( 1. és 2. kép)

Válaszomat a küldött képek értékelésével kezdem, és egyúttal szentelek egy kis kitérőt egy célra nem vezető megoldásnak.

Általánosságban beszélve, a galambokon többféle genetikai hatás eredményezhet egymáshoz hasonló (néha szinte megkülönböztethetetlen) színezet módosulást. A színes tollak kivilágosodását(elfehéredését) is többféle gén okozhatja. Ezek közül néhány csakis a galambok szárnyán jól megfigyelhető sötéten pigmentált tollrészeken fejti ki a hatását, tehát csak is a szalagok ill. a kovácsoltság változik fehéressé,a más pigment szerkezetű un. kék részek (majdnem) érintetlenek maradnak. Ilyen típusú génhatásból minimum kettő is van, amelyik a galambfajtákban szélesebb körben elterjedt. Az egyik az un. domináns opál (jele: Od). Talán az óriás postáknál találkozhatnak vele leggyakrabban a magyar kiállítás látogatók, de más fajtákban is fellelhető, mint például a Strasszer. Ez a gén kék galambokon szembetűnően a szárny mintázat szürkés fehértől a, rózsás árnyalatig terjedő kivilágosodását okozza, de hatással van a galamb egész testére is. Kivilágosodik a farok szalag és maga a test is opálos kék árnyalatúra változik. Véleményem szerint Gábor kék galambja ilyen dom. Opál kovácsolt példány, ami a szülők ismeretében akár biztosra is vehető, hiszen az egyik szülő adta a szalagosság felett domináló kovácsolt gént, a másik szülő adta pedig a „nemdominánsopál”(azaz normál vadszín állapot) felett uralkodó dom. Opál gént . Mint jeleztem a kék testrészek árnyalata is kissé módosult, ezt fedi a világoskék jelző.

Mi a helyzet a sárga márvánnyal?

Szerintem ez is dom. Opál színezet sárga Strasszeren. Mivel mindkét esetben egy azon gén (Od) okozza a kérdéses színeffektust, nagyon zavaró, hogy különféle névhasználat terjedt el ezekre. Ha márvány az egyik, miért nem márvány a másik is? Ha pikkelyes a kék, miért nem pikkelyes a sárga is? Valójában , egyik sem lenne az igazi megoldás. Az egyetlen , hosszútávon is célravezető meg oldást az jelenti, ha minden ismert génhatást a saját nevén neveznénk, megelőzve ezzel számos félreértés lehetőségét. Helyesen tehát kékkovácsolt dom. Opál az egyik és sárga dom. Opál a másik!

A jó minőségű vörös/sárga színezet (már pedig a Strasszerek színezete igazán kiváló) szinte mindig fekete/dun galambokon alakul ki. Ez azt jelenti, hogy a sárga galamb a látszó sárga takaró alatt egy fekete(higított) kabátot hordozz, ami alatt még az eredeti kék alsónemű is ott van valamelyik mintázatával (szalagos –kovácsolt). A kék galambból a Spread(jele :S) nevű gén csinál egyöntetű feketét. Munkája abban áll, hogy a kék galambon található kétféle szerkezetű színező anyagot egyfélére változtatja, így csak a szalagok helyén található un. érdes ( teljesen fény elnyelő, ezért feketének látszó) változat terül szét a galamb egész testén. Mint azt korábban már jeleztem a dom. Opál gén a fekete részeken (minden fekete részen) fejti ki látványos hatását, ebből következik , hogy a fekete dom Opál galamb teljes teste világosodóan pikkelyes szerű, mint ahogy a sárga dom Opál is ilyen, hiszen fekete dom Opál színezet rejtőzködik alatta. Ez a jelenség jól megfigyelhető a fényképen (világos pikkelyes evező- és kormánytollak). Szerintem a fekete dom Opál színezet nem valami attraktív. Meggyőződhetnek róla, ha a sárga Opált feketével párosítják. Kb. miden második utód Spread fekete Opál lesz . (3. kép)

Ja, igen! Majd elfelejtettem megjegyezni, hogy a dom. Opál génből kettő, már halálos dózis, ezért az élő példányok szinte mindig heterozigóták, utódaik mindig hasadnak 50 % nem Opál és 50% Opál arányban. Végezetül levonhatjuk a következtetést, miszerint a fekete galambokon a szárnypajzs mintázata nem látszik, és az Opál gén minden tollat kifehérít, ezért fekete fehérszalagos galamb a dom. Opál gén segítségével nem tenyészthető ki.

Talán nyújtogatja a kezét valaki, hogy látott „fekete pikkelyes” strasszerokat, miért nem ezekből tenyésszük ki a fehérszalagos változatot? Láttam és is ilyeneket, de a probléma ugyan az mint az előbb leírt esetben. Ezek a galambok egy másik gén hatása miatt látszanak fehéresnek. A Pencil (jele: Pc.) gén hátulról a fej felé haladva tükrösíti ki a tollakat, a színes szegély nem szabályosan és élesen határolódik el a világos középtől, hanem mintha borsszóróval hintették volna rá. (4.kép)

Ez a génhatás sem követi a szárnymintázatot, ami a fekete színezet alatt rejtőzködik,. Ez is a fekete színezet felett fejti ki a hatását. Minden fekete tollat egyformán módosít, függetlenül attól, hogy milyen szárnymintázatú az adott galamb. Tehát ez sem alkalmas a fehérszalagos változat kitenyésztéséhez.

Persze láthatunk ragyogó fekete galambokat fehérszalagokkal (hiuz, seregély, libanon stb) ,de ezeknél a változatoknál egy másik, szintén elég közismert gén, a Toystencil (jele : Ts) játsza a főszerepet. A strasszer tenyésztők is ezt a gént szeretnék átplántálni a strasszerba, a fekete hiúz galamb segítségével. Hogy ez miért nem a legegyszerűbb feladat , azt azzal tudom érzékeltetni, hogy kissé részletesebben bemutatom a Toystencil gén természetét. Már az elnevezés sem egyértelmű! Egy nagybetűvel írt génjel azt sugallhatja, hogy egy (1) domináns génnel van dolgunk. Ha ez ilyen egyszerű lenne , már az első keresztezéseknél megkaphatnánk a fehérszalagos fekete félvéreket, de S. Gábor azt írja: a fehér szalag eltűnik!?

A Toystencil gén legismertebb kutatója Dr. L.P. Gibson (USA) több évtizedes kutatató munkával a következő következtetésekre jutott. A galambokon előforduló fehér szalagosságot /kovácsoltságot okozó Toystencil névre keresztelt hatás nem egy , hanem három gén együttes munkájának az eredménye. A három alkotó elemet számmal (Ts1, Ts2, ts3) jelöli. A trió első tagja azonos a modena bronz néven közismerté vált , korábban Mahagony néven jegyzett (Ma= Ts1) génnel . A második elem szintén bronzosodás szerű, domináns tulajdonság, de a harmadik alkotó elem (ts3) egy önmagában (Ts1és Ts2 nélkül) láthatatlan gén, amelyik az „előbronzosított” szalagokat fehérré teszi. A génkomplex jellegzetessége továbbá , hogy hatása kizárólag a szárnypajzsokra korlátozódik (csak nagyon sötét alapszínezet esetén kúszik fel a nyakra és a hátra) , továbbá a fehér foltok (tükrök) feketével szegélyezettek kék alapgalamb esetében. Röviden megjegyzem, hogy Gibson állításait többen még nem látják tudomáyosan bizonyítottnak, és néhány részlet kérdés még tisztázásra vár. Az aktuális felfogás szerint a Ts gén(csoport) azért domináns(szerű) , mert a két első tag látható nyomot hagy kék (nem Spread) utódokon, de a fekete(Spread) az F1 hibrideknél azért tűnik el a fehér szalag mert a Ts3 (fehércsináló) rész recesszív és a maradék (amúgy domináns)bronz alkotó elemeknek nehezen áthatolható gátat jelent a Spread gén jelenléte. A Toystencil hatás további jellegzetessége, hogy ha a három alkotóelem együtt van , akkor az olyan ütős csapatot alkot, hogy hatásuk szinte minden körülmények között látható. Nem képes ezt elfedni maga Spread gén sem,a szárnymintázat fekete /rec, vörör/rec.sárga takaró alól is átlátszik (átviláglik) ( 7. kép) , tehát ez az a génhatás amelyik egyedül alkalmas Spread fekete, fehér szárnymintás (szalagos/kovácsolt) tollazat előállítására.

Összegezve az eddig leírtakat, a fekete fehérszalagos tollazat előállítása azért különösen nehéz feladat, mert nem egy hanem egyszerre három gént kell áttenyészteni a másik fajtába, miközben egy olyan, negyedik gént szeretnénk megtartani, amelyik ellenünk dolgozik, részben takarja az első két gén hatását , megnehezítve annak nyomon követhetőségét. Ha belegondolok , még soha nem láttam olyan finoman, szabályosan, fehér kovácsolt fekete (tehát Spread ) hiúzt, mint az a Spread gént nem tartalmazó kékeknél az megszokott.

Mit is tanácsolhatnék akkor, bármely fajta tenyésztőjének, ha saját fajtája Spread fekete színezetét Toystencil változatban szeretné kitenyészteni? Hát, először is kösse fel azt a bizonyos gatya madzagot, mert nehéz meneteknek néz elébe.

A kezdetek kezdetén sok minden eldőlhet. Egy ilyen hosszú és költséges program céljára saját fajtájának a lehető legkiválóbb egyedét válassza ki. Erre a célra a”nem is olyan rossz „ galamb szóba sem jöhet. Következő lépés az legyen hogy kutakodni kezd az illető , lehetőleg Európa szerte, hogy hasonló célkitűzés vajon valósult –e meg már valahol, vagy éppen dolgozik- e már rajta valahol egy tenyésztő (aki szinte biztosan örül ha valaki érdeklődik a munkája iránt) ? Ha a szerencse úgy hozná, az ilyen tenyésztőt személyesen meg kell látogatni, és kifaggatni eddigi tapasztalatairól. Egy ilyen látogatás hasznát talán nem is kell ecsetelnem . Hosszú évek fáradságától, kilátástalan zsákutcáktól kímélheti meg magát a kitenyésztő és talán ilyen –olyan félkész állapotban lévő galambot is tud szerezni, ami szintén megkönnyítheti az előre haladást. Gondosan utána kell járnia továbbá, hogy mely fajta áll legközelebb saját fajtánkhoz, azok közül, amelyek a kiszemelt genetikai tulajdonságot hordozzák. Jelen példánkban a strasszer számára az egyik lehetőség a Hiúz fajta lehetne, hiszen létezik spread fekete Toystencil változatban , de nem feledkeznék meg a Modenairól sem . Ez utóbbit ugyan még nem láttam Spread fekete fehér mintázattal,csak kék Toystecileket, de viszont ez a fajta gazzi tarkaságú, épp úgy mint a Strasszer, ez pedig mellette szól. Kellő mélységben nem ismervén ezeket a fajtákat, magam választani nem tudnék, de annyit tanácsolhatok, hogy azt a fajtát válasszák, amelyik testalkat dolgában közelebb áll Strasszerhez. A testfelépítés számtalan gén által kontrolált tulajdonságok összessége, melyeken egy irányba változtatni különösen nehéz.

Itt, a cikk vége felé, tulajdonképpen reménykeltő csattanónak (poénnak) is tekinthető az az információ kedves strasszer tenyésztők, hogy valójában nem kell választaniuk a hiúz vagy a modenai fajta közül, mert azt korábban már megtette valaki. Úgy emlékszem, hogy pár évvel korábban már Ausztriában is láttam kiállítási minőségű strasszert Toystencil fehérszalagos kék változatban. Az Önök dolga innentől kezdve „csak” annyi, hogy beszerezzenek ilyen tenyészállatokat és ezek segítségével tenyésszék ki a fekete fehérszalagos változatot. Így nem kell bajlódniuk a (szín) hibridek „strasszerosításával”, kizárólag arra kell koncentrálniuk, hogy a három Ts gén és negyedikként a Spread gén is egy galambba kerüljön. Ugyan a statisztikai valószínűség szerint kb. 500 db F2 –es utódot kell felnevelni egy ilyen pár megtalálásához, de fel a fejjel, a szerencse is nagyon sokat segíthet. De nem is a szerencsét kell várni ölbe tett kézzel. A legígéretesebb F1 fiatalokat (6. kép) rögtön visszakeresztezném Nemspread (kék) Ts galambbal, akár többször is, csak arra ügyelve hogy a heterozigóták egy szem S génjét ne veszítsem el . Ez utóbbi pedig igazán egyszerű hiszen a fekete egyedeket lehetetlen összekeverni a kékekkel. Ha többszöri (!) visszakeresztezés után, a fekete utódok szalagja ismét hófehér, akkor kezdhetjük ezeket egymással párosítani a homozigóta ,ezért tisztán is tovább tenyészthető, példányok előállítása céljából.

Még egy utolsó gondolat. Ha a Ts kék strasszert nem fekete , hanem rec vörös, vagy rec, sárga példánnyal kezdenék keresztezni, akár” több bőrt is le lehetne húzni ugyan arról a rókáról”. Ezek a változatok is Spread hordozók, de ezen felül rec red gén (jele:e) hordozók is. A tőlük származó fekete utódok tovább tenyésztésével akár a vörös fehérszalagos strasszer is kitenyészthető lenne egy füst alatt. De ez már tényleg a szerencse kérdése is. Sok sikert a vállalkozóknak!

2009-05-02 Cséplő Árpád (cseploa@t-email.hu)

1.kép: Domináns opál Strasszer. A kovácsolt szárnymintázat és a vele világosodott evező tollak , jól láthatóak Foto Sipos G.